Digian

A mítosz (müthosz) görög szó. Eredeti jelentése történet, mese, monda. Az ókori görög hitvilág, mitológia politeista, tehát sokistenhitű volt. Három fokozata van:
- teriomorfizmus: állatarcú istenek pl.: sas, bagoly, bika, tehén, ló, galamb
- átmenet: félig állat, félig ember arcuk van pl.:
kentaur (ló és ember),
minotaurusz (bika és ember),
szphinx (oroszlán és ember),
hárpia (ragadozó madár és ember),
- antropomorf: emberistenek, melyeknek esetleg megmaradnak állati tulajdonságaik pl.: bagoly szemű Pallasz Athéné.
Ezeknek az isteneknek a világa tükörképe a földi világnak. Úgy élnek ahogy az emberek: születnek, esznek (ételük az ambrózia), isznak (italuk a nektár), harcolnak, gyermekeik születnek, viszont sosem halnak meg.
A görög mitologikus elképzelések megegyeznek abban, hogy a világ az istenek nászából jött létre. További fejlődése és tökéletesedése az istenek egymással folytatott harca árán valósult meg.
Elsőnek jött létre Khaosz, a tátongó "Üresség", majd őt követte Gaia, a széles mellű Föld, és Erósz, a "Szerelem" istene. Gaia először méltó párját hozta a világra, a csillagos égboltot, a mindent beborító Uranoszt. Az Ég és a Föld első gyermekei voltak az első istenek. Először hét titánt szült Gaia, köztük volt Atlasz és Prométheusz is, majd megszülettek leánytestvéreik a titaniszok. Aztán három egyszemű és három százkarú óriás jött a világra. Az Ég és a Föld első gyermekei, durva óriások, szörnyalakok voltak. Maga Uranosz is elborzadt gyermekei láttán, és a küklopszokat meg a százkarúakat letaszította az alvilágba. Gaia ezért megharagudott férjére, s fellázította a titánokat, hogy álljanak bosszút apjukon. A legifjabb titán, Kronosz vállalkozott erre a feladatra, és apját megfosztva férfiasságától átvette az istenek feletti uralmat. Testvérét Rheiat vette feleségül, de félve, hogy ő is apja sorsára jut, születendő gyermekeit sorra lenyelte. Ezért Rheia, mikor legutolsó gyermekét, Zeuszt várta elbújt Kronosz elől Kréta szigetén. Zeusz születése után egy követ tett a pólyába, és azt adta át férjének. Kronosz gyanakvás nélkül lenyelte a követ. A gyermek Zeusz Kréta szigetén nevelkedett. Mikor felnőtt, mérget adott be apjának, aki ettől sorra kihányta korábban elnyelt gyerekeit.

Ezután Zeusz tíz évig tartó háborút indított Kronosz és a titánok uralma ellen. Zeusz, az alvilágból kiszabadított küklopszokkal és százkarú óriásokkal legyőzte apját. Így lett Zeusz az istenek királya és az emberek atyja, ő alakította ki a rend és az értelem világát. Zeusz első felesége Themisz volt, Uranosz és Gaia leánya, a Törvényesség istennője. Második felesége Héra lett, aki egyben testvére is, ő a nők védelmező istennője. Házasságukból született : Arész, a Háború istene. Zeusz szeretője Létó volt, akitől Apollón, a Világosság, a Jóslás és a Költészet istene, valamint Artemisz, a Vadászat szűz istennője is született. Héra nagyon megharagudott férje kicsapongásai miatt, és elhatározta, hogy ő is szül egy olyan gyereket, aki nem Zeusztól származik. Így látta meg a napvilágot a férfi nélkül fogant Héphaisztosz. Ő azonban olyan csúnya volt, hogy születése után anyja ledobta az Olümposzról. A zuhanás miatt kitörte a lábát és az Etna vulkánban berendezett kovácsműhelyében élt. Héphaisztosz volt a Tűz és a Kovácsmesterség istene, az istenek sánta kovácsa. A tudás és a Művészetek istennője Pallasz Athéné, Zeusz fejéből pattant ki. A Zeusz villámától megérintett tenger habjaiban született meg Aphrodité, a Szépség és a Szerelem istennője. Zeusz fia még Hermész a Tolvajok istene, Hermész utóda pedig Pán, a Pásztoristen. A görög istenek sorában meg kell említeni még Dionüszoszt, a Szőlő, a Bor és a Mámor istenét; Hébét, az Ifjúság istennőjét; és Héliosz Napistent. Zeusz valamint egy halandó nő gyermeke Héraklész félisten lett. A Sors istenei a Moirák, akik az élet fonalát szövik, és néha-néha el is szakítanak egyet. A Művészetek és Tudományágak legjelentősebb képviselői pedig a kilenc nőből álló Múzsák. A Csillagászat múzsája Uránia.

A titánok és az istenek háborújában az istenek az Olümposz hegyén táboroztak.

Zeusz Atlasz titánt megbüntette, mert ellene harcolt - a világ végén kellett tartania az égboltot a föld fölött, örökre.

Megjelentek az állatok, növények és az emberek is. Epimétheuszra és Prométheuszra bízták, hogy az élőlényeket tulajdonságokkal ruházzák fel. De Epimétheusz kiosztott minden jó tulajdonságot az állatoknak. Ezért Prométheusz ellopta a tüzet az emberek számára, és megtanította őket a mesterségek titkaira. Emiatt Zeusz megbüntette, sziklához láncoltatta.

Hephaisztosz Zeusz parancsára készített egy szépséges leányszobrot. Életre keltették, és egy lezárt szelencét adtak neki, azzal a paranccsal, hogy nem szabad kinyitni. De Pandóra kíváncsi volt, kinyitotta a szelencét, és a belezárt bajok mind kirajzottak a földre. Pandóra ijedtében visszacsukta a fedelét, de a bajok kint maradtak, csak a reménységet zárta bele.

Az első embereket Zeusz meg akarta büntetni a bűneik miatt. Ezért vízözönt bocsátott a földre. Csak két ember élte túl, Deukalión és Pürrha, ők egy hajót építettek. Ők népesítették be újra a földet. Köveket dobáltak a hátuk mögé, azokból lettek a férfiak és nők.

Miután az istenek győztek a titánok felett, Gaia bosszút kívánt. Világra hozta a gigászokat (akik más változat szerint Uranosz kiömlő véréből lettek), akik rátámadtak az Olümposz lakóira. Rettenetes küzdelem volt, felborult a természet rendje. Többek között Poszeidón és Athosz thrák gigász is egymásra támadt. Két változata van a mítosznak : az egyik szerint Athosz hajított egy óriási sziklát Poszeidónra, de mellément és a tengerbe esett, és ott egy hatalmas hegytömböt alkotott - a másik szerint Poszeidón vágta hozzá a sziklát Athoszhoz, ami szétmorzsolta a gigászt és beledöngölte a földbe, azóta is ott van. (Ennek a küzdelemnek a során született Pallasz Athéné.)

Később Gaia férje Pontosz lett.

Az Olümposzon 12 isten lakott :

Zeusz
Héra
Athéna
Poszeidón
Démétér
Apollón
Artemisz
Hermész
Aphrodité
Árész
Hephaisztosz
Hesztia

Zeusz volt a főisten, nővérét, Hérát vette feleségül. De az istenek nem viselkedtek valami példamutatóan a családi élet tisztasága, a hűség tekintetében. Különösen Zeusz keresett sok kalandot más istennők és földi halandó nők körében, de a többiek se nagyon maradtak el tőle ezen a téren. Többször előfordul a mitológiai történetekben : ha egy jóképű idegen fickó járt a vidéken, és a terület urának leánya szerelembe esett vele, amikor kiderült, hogy a szép szerelmes szavaknak következménye lett, a leányzó rögtön azt állította a zord atyának, hogy Zeusz járt nála... de ez általában nem hatotta meg a bősz atyát, hanem bizony elzavarta szemefénye leányát - aki ezután messze idegenben szülte meg gyermekét, akiről széltében-hosszában terjesztette, hogy Zeusz nemzette, és a gyermekből felserdülve nagy hős vált. Héra viszont nagyon féltékeny volt (ő nem hűtlenkedett), és minden eszközzel üldözte - no nem a csapodár férjét, hanem a Zeusszal szerelembe esett nőszemélyeket és azok gyermekeit. Akinek mindkét szülője isten volt, az maga is halhatatlan volt, de ha az egyik szülő földi ember volt, gyermekük is halandó lett. Néha a halandó hős jutalma az volt, hogy az istenek felvették maguk közé az Olümposzra és halhatatlanná tették (pl. Héraklész).