Téli táj

Megfeszült minden lélekhúr,
s pattanásra várva dermed
A pillanat még el nem múlt,
szabadon csak csörtet a csend
Megkövült idomok tánca,
féltő kéz vigyázza sarját
Megállt óra, kattogásra...

Látod-e kedves, mily nagy a hó most, leple alatt még
alszik a város amott. Tél dala padra fagyott.

Fagyos testem téged akar
Belül a vágy jéggé kapar
Dermesztő szél lehel reám
Nevedet úgy kiáltanám!

Fák között, hogy lépek
jeges szél bolyong,
fehér hó a lábam alatt
keményen ropog.

Sötét lámpa magánya
Oly sötét a szobában egy lámpa
Fénye csak a sötétséget látja
Lelkem, s testem is bánja
S várhat még a magány halála..

Angyal küldte, végtelen hó,
Tiszta, könnyű, friss, szikrázó,
Jégfehér bársonytakaró,
Puha álom, reményt adó.
1 2
