Idézetek a csalódásról

 

Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat.
E. L. James

Elföldelem a szívem vágyait;
Ó! kopott és zenétlen temetések,
Züllött úrfiak züllött gyászpompája.
(...)
És most már nincsen vágyam. - Hajnalonta,
Ha hazavet a robot, összetörve,
Nem ülök álmodozni, magam csalni.
Tóth Árpád

 

Sápadtan mentél, hangtalan haraggal.
Utánad néztem, míg csattant a zár,
furcsa Ádám, kit elhagyott az angyal,
és elpusztított Édenébe zár.

Közeledtén álmatlan éjszakámnak,
amely naponta mély gyomrába nyel,
rám ront emléked, és elönt a bánat.
Ma már tudom, hogy bűnt követtem el.
Kálnoky László

 

Fél életem oda, s év év után
Hogy szökjön el, hagytam: ifjúkorom
Álma, dalokból épített torony,
Büszke, magas - ábránd maradt csupán.
Nem tunyaság, nem szenvedély nyomán
Támadt vad nyugtalanság, víg napok,
Hanem bú s gond volt, ami nem hagyott
Megtenni azt, mi így előttem áll.
Henry Wadsworth Longfellow

Itt hagytál, mint levél az ágat,
Erdőt a vándormadarak,
Elvitted mosolyod sugarát
És szívem árva, bús maradt.

 

Sohajtok érted s úgy siratlak,
Hogy a szívem majd megreped,
Ezentúl én már mint az ősz, csak
Szomorú, gyászos nő leszek!
Reviczky Gyula

Szerelemnek tengerésze,
roppant tengerek szelében
hánykolódom, és remény sincs
valamilyen révbe érnem. (...)
Az a perc, melyben te itthagysz,
az a perc lesz majd a végem.
Miguel de Cervantes

 

Emlékszel? Fázott a kezed.
Őszt emlegettünk s féltünk tőle.
(...)
Leheletemmel ujjaid
szívesen melengetném: hol vagy?
Szederágat horzsol a fény. Ma
nem találkozunk.
Sem holnap.
Egyed Emese

 

Viszi a szél a fákat, mint a füstöt,
s tested emlékét is... Szeretnem kell, mi így rohan
s mi így hagy el; szeretnem a Napot:
rám tetoválja arcod, büntetésül is boldogan.
Csoóri Sándor

 

Megkönnyebbül a lélek, semmi sincs,
mi bántaná a tökéletes órát,
és előtűnik, mint valami kincs,
a véglegesen összetört valóság.

Olyan absztrakt vagy, mint a napsugár,
olyan távoli s oly meleg.
Egy pontban gyűlik össze, mint a nyár,
az, hogy szerettelek.
Gyurkovics Tibor

 

Jártam a bánattal, kéz a kézben körbe,
Most megyek a magánnyal mereven előre.
Lelkemet kihajtom egy messzi legelőre,
A szívem mikor hasad, hogy legyek távol tőle!
Anna and the barbies

Jó lenne senkit se szeretni már
főleg hogy tudom az időm lejár
s nem törni össze aki mást szeret
helyettem - engedni hadd menjen mehet.
Zalán Tibor

 

Voltak bűneim, zaklatott életem (...). Egy dolog azonban mindig, máig mindent lenyom a laton: az én szakadatlan, nagy bolondos ragaszkodásom Magához. De Maga ezt sohse látta, hitte, értékelte eléggé. Hát most már mind a ketten belehalhatunk abba, hogy egymást egymásért, magunknak meg nem becsültük.
Ady Endre

Régen volt. Szerettük egymást, aztán egy kerítés épült közénk, s az ajtó kulcsa elveszett. Azóta egyedül bolyongok, gyakran megszólítom az embereket, nem látták-e a kedvesem - senki sem emlékszik rá. Lehet, egyszer majd találkozunk s akkor én megbocsájtom, hogy szó nélkül elvágta az arany fonalat, ami összekötött bennünket.
Kassák Lajos

 

Kereső

 

 

 

 

Belépés
0.008 mp