Toldi

Szerző: Arany János
A mű címe: Toldi
Műfaj: elbeszélő költemény

 

 


RÖVID TARTALOM:

Toldi Miklós özvegy anyjával él Nagyszalontán. Miklós a béresekkel együtt dolgozik, nem érezteti velük, hogy ő nemesi származású, ám rejtett álma és vágya a seregben való harcolás. Testvére, György Budán él a király udvarában, számára a külcsíny fontosabb mindennél. Magát családjától magasabbra tartja. Ezt érzékelteti akkor is, amikor hazalátogat Nagyszalontára, s mind anyjával, mint testvérével lekezelően bánik. A cselédség sürgését-forgását pedig természetesnek veszi. Szócsatába keveredik György Miklóssal, s a tettlegességet az anya előzi meg. AZ összezavart Miklóst György vitézei tovább piszkálják, s amikor sikerült kihozni a fiút a béketűréséből, akkor egy malomkővel véletlenül agyonütött egy vitézt. Önként menekült Miklós a nádasba, ahová Bence, a család hű szolgája követte. Ám Miklós nem tért haza az anyai hívó szóra. A nádasban két farkassal verekszik meg, majd az éj leple alatt mégis hazamegy elköszönni az anyjától. Buda felé indul, de nem tudja, hogy valósítsa meg álmát. Egy temetőben találkozik egy özveggyel, akitől megtudja, hogy Duna szigetében egy erős cseh minden bátor magyar legény életét kiontja. Szeretne kiállni ellene, de se pénze, se ruhája. Ráadásul a pesti emberek nem híresek az idegenekkel való bánásmódjukról, még akkor sem, ha az a fiú az életüket mentette meg a dühöngő bikától.

Bence ismét megtalálja hű gazdáját, s az anyai gondoskodásnak köszönhetően a cipóból száz arany kerül elő. Így minden adott egy bajvívásra. Eközben György ármánykodása sem ér célt a királynál, sőt a királyban felmerül a gyanú is. A bajvívás győztese az ismeretlen vitéz lett, aki nem más volt, mint Miklós. Végül György elnyeri büntetését a királytól, Miklós vágyát pedig teljesíti a király.

 


OLVASÓNAPLÓ:


Első ének

Az elbeszélő költemény a nyári pusztán henyélő béreslegények képével nyit. Egyedül Toldi nem lustálkodik: a látóhatárt kémleli, ahonnan egy sereg közeledik. Megtudjuk, hogy Toldi nemesi családból származik, de csak bátyja, György részesült ennek megfelelő neveltetésben, hiszen a királyi várban, a királyfi mellett tölti napjait. Toldi Miklósban ezért sok keserűség és düh van bátyja iránt. Szeretne ő is inkább katona lenni. A sereg Laczfi nádor vezetésével a közelbe ér, és a nádor Miklóstól kér útbaigazítást Buda felé. Miklós zokon veszi, hogy a nádor parasztnak szólította, ezért az utat egy hatalmas farúddal mutatja meg. A katonák elképednek rajta, mekkora ereje van. Sajnálkoznak felette, hogy Miklós csak egy paraszt, hiszen, ha nemes lenne, kitűnő katona válna belőle.


Második ének

Eközben nagy a sürgés-forgás Nagyfaluban a Toldi-házban, mert hazaérkezett György, s vele negyven cimborája. Miklós, mikor megérkezik, meg akarja ölelni bátyját, de az durván elutasítja a köszöntését, és semmirekellőnek nevezi. Majdhogynem kenyértörésre kerül a dolog: Miklós felajánlja, hogy távozik a háztól, ha megkapja a vagyon neki kijáró részét. Erre György jól pofon csapja, mondván, hogy ez a neki kijáró rész. A fiúk erre majdnem egymásnak esnek, édesanyjuk azonban közéjük áll. Miklós borúsan félrevonul.


Harmadik ének


György arra buzdítja vitéz barátait, hogy Miklóssal incselkedjenek. Miklós tűri egy ideig, de mikor egy dárda a vállát éri, kitör belőle a düh, megragadja a malomkövet, amin ült, és a vitézek közé hajítja. A súlyos kő az egyik vitéz halálát okozza. Miklósnak ezért menekülnie kell a háztól, György kiadja a parancsot katonáinak, hogy kerítsék kézre.


Negyedik ének


Miklós három napig bujdosik, nehezen talál élelmet magának. Három nap múlva talál rá hű cselédje, Bence, ennivalót és bort hoz neki. Megpróbálja rávenni Miklóst, hogy térjen haza, mikor bátyja visszamegy Budára, Miklós azonban hajthatatlan. Egyedül anyja iránti szeretete tartaná vissza, ám csak egy üzenetet küld neki: hallani fog még róla, és büszke lesz rá.


Ötödik ének


Miklós a nádasban bujkálva véletlenül két kisfarkasra bukkan. Megsimogatja őket, ám rosszul teszi, mert az anyafarkas kölykei védelmében rátámad. Óriási dulakodás kezdődik az anyafarkas és Miklós között, ráadásul a hím is hamarosan megérkezik. Végül mégis Miklós kerül ki győztesen. A nagy küzdelem után elgondolkodik, vajon nem kéne bátyját is éppen így megölnie. Ettől azonban visszatartja a lelkiismerete. Tovább folytatja útját, a két kimúlt farkast azonban magával viszi.


Hatodik ének


Miklós az éj leple alatt hazalopakodik, hogy anyjával beszélni tudjon. A házban mindenki alszik. Alvó bátyját meglátva Miklósnak megint eszébe jut, hogy most megölhetné, de nem teszi: csak az ágya mellé fekteti a két kimúlt farkast, hogy ezzel adja tudtára, hogy itt járt. Majd felkelti édesanyját, hogy elbúcsúzzon tőle: közli vele, hogy felmegy Budára, hogy vitéz legyen belőle. A búcsúzkodásnak az vet véget, hogy a kutyák a háznál felriadnak a farkasok szagára, és felverik a házat. Miklósnak így azonnal távoznia kell.


Hetedik ének


Négy napos út után Miklós a Rákos mezejére érkezik, egy temető mellé. Látja, hogy a temetőben keservesen sír egy asszony, aki az édesanyjára emlékeztette őt. Megkérdezi tőle gyászának okát, az asszony pedig elmondja, hogy két vitéz fiát siratja, akiket egy cseh vitéz ölt meg. A Duna szigetén ugyanis egy cseh vitéz állandóan becsmérli a magyarok vitézségét, ezért sok magyar megverekszik vele, ám eddig mindenkit megölt.


Nyolcadik ének


Eközben György azon mesterkedik, hogy kiforgassa öccsét a családi vagyonból. Felmegy Budára Lajos királyhoz, és előadja neki, hogy az öccse világ életében egy nagy korhely volt, nemrégiben pedig megölte egyik szolgáját. A király felajánlja Györgynek, hogy hozza fel öccsét Budára, s ha Miklós legyőzi a cseh vitézt, megkegyelmez neki. György azonban közli a királlyal, hogy Miklós a gyilkosság után világgá ment. S minthogy eltűnt, a törvény előtt halottnak számít. Alakoskodva felajánlja Miklós vagyonát a királynak, hogy rendelkezzék vele (persze arra számít, hogy a király úgyis neki adja). Azonban meglepetés éri: a király úgy rendelkezik, hogy annak adja csak oda a vagyont, aki megverekszik a csehvel és győztesen kerül ki.


Kilencedik ének


Miklós eközben felér Pestre. Egy utcai padon üldögélve nagy lármára lesz figyelmes: a vágóhídról elszabadult egy bika, s a vágóhídi legények kutyákkal próbálják megfogni, ám a bika mindegyik kutyát megöli. Az egész utcában nagy a rémület, senki nem mer közelíteni az állathoz. Miklós azonban az utca közepén elébe áll az állatnak, egy nagy dobbantással és kurjantással lecsillapítja, majd szarvánál fogva visszavezeti a vágóhídra. Nagy csodálatot kelt az emberekben, de nem hálásak érte: egy darab májat vetnek oda neki, és nem hagyják, hogy a vágóhídnál aludjon. Miklós ezért a temetőbe megy, hogy felkeresse az özvegyasszonyt és elkérje tőle halott fiai fegyverzetét. Az asszonyt azonban nem találja sehol, s végül a temetőben hajtja álomra a fejét.


Tizedik ének


Miklós lódobogásra ébred, s a közeledő lovasban öreg szolgáját, Bencét ismeri fel. Bence elmondja, hogy édesanyja küldte utána, hogy találja meg, s maradjon vele, segítve és szolgálva őt. Egy cipót is küldött Miklósnak, amelybe egy szelence volt belesütve, a szelencében pedig arany volt. Nagyon megörült ennek Miklós, mert ebből a pénzből tud magának fegyvereket vásárolni. Bencével felkeresnek egy fogadót, ahol Miklós jókedvében egy kanna bort megiszik, s táncol is.


Tizenegyedik ének

Ahogy megvirradt, Miklós egy csónakkal átkelt Budára, és megvett mindent, amire szüksége volt a viadalra. Az édesanyjától kapott pénzből jutott szép aranyos fegyverre, ruhára és cifra, új, ezüstös-aranyos, sallangos szerszámra Rigó lovának. Ahogy visszatért a csárdába, rögtön magára öltötte ékes lovagi viseletét, így indult a küzdelembe. Budán már minden készen állt a viadalra, a cseh lovag elbizakodottan várta új ellenfelét.

"Egyszer jön a nagy cseh Buda vára felől,

Táncol nagy lovával a korláton belől;

Káromkodik csúnyán, a magyart böcsmérli:

Hogy nincs, aki merje magát vele mérni."

Ám a pesti oldalon feltűnt egy ismeretlen lovag, akit a tömeg örömujjongások közepette köszöntött. Az ismeretlen lovag a szokásoknak megfelelően leveszi fehér sisaktollát, amelyet a király vitézei azonnal átvisznek a bajnoknak, így megtörtént párbajra hívás. A hírnökök azonnal tudatják a királlyal, hogy egy magyar vitáz párbajra hívta a cseh lovagot, aki kíséretével rögtön a párbaj helyszínére siet. Közben a két lovag egyszerre indul a párviadalra, Miklós Pestről, a cseh bajnok Budáról. Egyszerre érnek a párviadal helyszínére, Miklós ahogy partra ér, rögvest elrúgja a csónakot. Hiszen a párviadalból csak egyikük távozhat élve.

A bajvívás előtt Miklós kezét nyújtja a lovagnak, és úgy megszorítja a vitéz vaskesztyűs kezét, hogy a vér serken ki belőle. Igazi bajvívásra nem is került sor.

"Elszörnyedt a bajnok Toldi erősségén.

Aztán megragadta Toldi csak úgy kézzel,

Rángatá a csehet szörnyű erejével."

A cseh lovag életéért könyörgött Miklósnak, aki megkegyelmezett neki. A felajánlott vagyont azért fogadta el tőle, mert azt a két fiát gyászoló özvegynek szánta. A cseh azonban nem viselkedett lovaghoz méltón.

"Mindent felfogadott a bajnok ijedten,

S békével mentek a csónak felé ketten:

Hát egyszer a nagy cseh, nekihúzakodva,

Toldihoz hátulról nekivág orozva.

Szerencse, hogy Toldi a Duna tükrében

Meglátta s megkapá a kardot kezében.

Leborult a nagy cseh: "Kegyelem! irgalom!"

"Eredj, kérd Istentől: utad megmutatom.""

Miklós már nem kegyelmezett ellenfelének, levágta az alattomos vitéz fejét. Mikor Miklós felmutatta a cseh bajnok levágott fejét, nagy üdvrivalgás fogadta mind a két parton.

 

Tizenkettedik ének


A király teljesen elképed az ismeretlen vitéz erején, s parancsot ad ki, hogy hozassák elé, hadd adja neki Toldi György öccsének vagyonát. A király előtt Miklós felfedi kilétét, s fény derül György mesterkedéseire. A király igazságot akar szolgáltatni, s György részét is Miklósnak akarja adni, ő azonban lebeszéli róla, mondván, hogy nem vagyonra szeretne szert tenni, hanem katona szeretne lenni a király hadseregében. A király örömmel katonái közé veszi, s kardot ajándékoz neki. Nemsokára megérkezik Toldi édesanyja is, és nagy boldogan borulnak egymás nyakába. Minthogy a király Györgyöt kitagadta udvarából, György megy Nagyfalura lakni, Miklós és az édesanyja pedig a király mellé kerül. Toldiból az idők során pedig rettenthetetlen és híres vitéz lett.

 

 

A SZEREPLŐK FELSOROLÁSA ÉS RÖVID JELLEMZÉSE:

Toldi Mikós: erős, a munkát nem szégyellő férfi, akit a nemesi erényei mellett nyes ereje is jellemez. Önzetlen, empatikus, törvénytisztelő, lelkiismeretes, akit mindig az igazságosság vezérel.

Toldi György: ellentéte testvérének, nagyon anyagias, a családi kötelékeket rég elfelejtette. Nagyon hiú és önző, csak magára gondol, s közben mindent és mindenkit letipor. Furfangos, ám nem bátor.


Toldi Györgyné: az özvegyasszony anyaként mindkét fiát szereti, jószívű. Ő is a jót támogatja, de anyai szíve Györgyöt is védelmezi

Bence: a család hű szolgája, aki elég idős ahhoz, hogy tapasztalt legyen. Tiszteli gazdáit, nagyon érzékeny lelkű.

A király: olyan uralkodó, akit érdekel az igazság, tehát erénye az igazságosság.

 

Toldi hozzászólásai

  • Én xddd Én xddd:

    Naon jóóóóóóóóóó!! ! XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Szólj hozzá

Kereső

 

 

 

 

Belépés
0.026 mp